-->

2014. január 10., péntek

Hány éves a lelked?

Érzed, mikor a napsugár szőke, haja simítja arcod?
Viharban, a villámok hada ejt egy vékony karcot.
Örömmel tölt el, ha felnézel az égre?
Szívmelengető, ha rád mosolyog kékje.
Melegség jár át, amikor látsz egy zöld fát?
Egészséges takaróként borítja rád lombját.
Jelentenek számodra életet a színek?
Ők a legjobb barátai a szívnek.
Beleugrasz egy pocsolyába, ha esett az eső?
Ha nem, csak nézz bele, átlátszó lélekkereső.
Jelent a tűz többet, nyers pusztításnál?
Olyan érzések égnek benne, miket sosem láttál.
Képes vagy órákig figyelni a tejutat?
Sok kis fénylő szív, lelkedre mutat.
Észreveszed az égen a legfakóbb szivárványt?
Megtorpansz egy pillanatra, hogy élvezd a látványt?
Nyitott szemmel sétálsz a városba, mosolyod átadva?
Pozitívan, békésen, megnyugvásban, nem lázadva?
Nem törődve idővel, gondokkal pénzel?
Ráeszméltél már, mennyi mindent vétsz el?
Rohanva, lihegve, csukott szemmel él a legtöbb ember.
Azt hisszük, gyorsak vagyunk és minden minket terhel,
De ha megállsz egy pillanatra, rájössz milyen szép a világ,
Barátod az idő, nem ellenség, mi versenyért kiált.
Tartsd be az öröm szabályait, maradj örökké fiatal,
Mosolyogva nyugtázd azt is, ha néha elmos egy zivatar.
Légy az mi őszinte, boldog, egy önzetlen gyerek,
Ne hagyd elveszni önmagad, mert a világ, csodákkal kerek.




       

3 megjegyzés:

  1. Egyszerűen csodálatos. Magával ragadó mélyen szánt gondolatok. Nem bánod ha lementem a gépemre?

    VálaszTörlés
  2. Sziia JK! Csak wow és wow! Minden frissítésed olvasom és az utóbbi verseid kissé felkavaróak voltak, persze jó értelemben!:) Teljesen áttudod adni az érzéseket és fogalmam sincs, mi állhat a sorok mögött, de én szenvedek tőle! Viszont ez.. ez annyira nyugodt és nyugtató, levetítesz előttem egy filmet vagy inkább egy klipet. Látom magamat egy úton ami végig sétálok. Először égetnek a nap sugarai, utána körém gyűlnek a vihar felhők, majd újból kitisztul az ég.Aztán az út szélén először csak hatalmas zöld lombú, majd színes fák sorakoznak. A színek pedig annyira feldobnak, hogy boldogan ugrok bele egy sáros pocsolyába, aminek hullámos felszínén látom a saját tükörképem!:)) Majd mintha az űrbe dobnál hirtelen és csillagok vesznek körül és bámulhatom a tejutat, aztán visszacsöppenek az út végére és kisétálok egy városban, ahol rajtam kívül mindenki nyugtalan és kapkod. A végén külön kedvencem, mikor "elmos egy zivatar"!;) Én is utálom a pénzt, a sietést és kapkodást. Szóval nem tudom, hogy csinálod amit csinálsz, de meg ne próbáld abba hagyni, mert iszonyatosan jó vagy benne!^^ Köszi, hogy megosztottad ezt a verset velünk!*-* Elképesztő.
    Ölellek:Szöszy♥
    Ui.: Szerinted is jó klip lenne ?

    VálaszTörlés