Kívülről tiszta
Kedves olvasó, örülök , hogy rátaláltál erre a fülszövegre.
Júlia vagyok a 12.a legjobb tanulója. Szeretem a pop zenét, a fehér színt, a
feltűnést, ha sokan figyelnek rám és szeretek
népszerű lenni. Fontos számomra, hogy ne úgy nézzek ki mint akit épp egy mosógépből
szedtek ki a centrifugálás program után. Szeretek a dolgok középpontjában
lenni, nem tudok kiemelkedően rajzolni, verseket írni, vagy sportolni. A
zenéhez sem értek, pedig a zene egy nagy boldog pillangó, ami simogat színes szárnyaival,
amikor rosszul érzem magam. Szeretem kimutatni az érzéseimet, mert így
önmagamat tudom adni. Van egy barátom és már egy két éve együtt vagyunk.
Irigyelnek minket ő is népszerű az iskolában. Az egyik kedvenc zenekarom a one
direction. Most sokak abba is hagyják a füzet behajtott fülére firkált szöveg
olvasását, másoknak pedig még szimpatikusabb lettem. Szerintem nem elítélendő
az, hogy az ember mit hallgat, vagy épp mit vesz fel. Akkor mi van ha kék
farmert hordok és krémszínű pulcsit? Szeretem ezt a pulcsit! Emlékeztet a
reggeli krémes cappuchinomra, ami mindig olyan melegen öleli a hasamat. Gyönyörű az életem, tökéletes, mint egy
matekegyenlet, amire egy fantasztikus szabályt találtak ki, ami mindent megold
és mindig helyes végeredmény jön ki. Belőlem
is hiányzik a hiba. Tudom, ez a mai
világba egy egoistának a szájából hangzana el, de ha belegondol a kedves
olvasó-aki épp ezt a fülszöveget vizsgálgatja egyre értetlenebb arckifejezéssel-
ez a mondat igaz. Senki nem értékeli azt az embert, aki mindent tökéletesen
csinál.
Bezzeg a Bori akinek vagy öt szegecs van a fülébe és gyönyörűen rajzol, mindig több
figyelmet kap. Mert ő hibás, ő érdekes az élet számára,vagy a Csaba, aki
folyton gitárral mászkál és a derekáig ér hosszú haja, nagyon magas zenei
tudása van, azt hiszem rossz a családi háttere. Meg sem kell említenem a hátsó
padot ahol Lektra ül, akit mindenki csúfol. Összetört lány. Azért csúfolják,
mert olyan egyediek szeretnének lenni, mint ő. Vagy Rácsó a raszta füves srác,
mindenki ismeri a suliban.
Most kedves olvasóm, ha azt a nevet írom, hogy Bori,
mindenki tud asszociálni. Csaba, egyből a zene jut eszünkbe. Lektra, neki még a
neve is különleges. Rácsó, örökre megjegyeztük. Ha azt mondom Júli? Mi jut
eszébe a kedves olvasónak? Ha engem kérdeznének semmi. Könnyű egyéniségnek
lenni, könnyű kifejezni a rosszat, a bántást, a sérüléseket, a társadalmi
normákkal szembeni kihágásokat, az átlagon kívül eső tetteket. Könnyű, mint
megállapítani egy piros almán egy foltnyi rohadást. Egyből észrevehető hogy az
a gyümölcs sérült. És ki veszi észre a tökéletes piros almát, amiből még vagy
harminc lóg a fán? Erre a kedves olvasó lehet rávágná, hogy én hiszen a
tökéletes almát keresem, azt szeretném megenni.
De, ha az utcán szembejönne egy sötétbarna hajú, barna szemű
kék farmerű, krémszínű pulóveres magabiztos lány, mellette pedig egy kék hajú
szakadt ruhás hippi, mégis melyikre figyelnének fel előbb? Most, magunkba nézve
elkönyvelhetjük, hogy a tökéletes négyzetnek, esélye nincs egy absztrakt
folttal szemben versenyezni.
Kicsengetnek. Felállok az középső padból. Kifele indulok az
osztályból, majd mikor észreveszem Bori új skicc rajzát, rámosolygok.
-Gyönyörű lett ez a virág-dicsérem meg Borit, ő pedig
hitetlenkedve pislog természetellenesen hatalmasra festett szempilláival.
-Köszi-bólint félénken, aztán boldogan rám mosolyog. Rámosolygok
Lektrára is, de ő csak elkapja tekintetét rólam attól rettegve, valami
ellenségesre készülök és visszazárkózik világába. A folyosóra kiérve, Levi vár
az ajtóba. Nagyon szerelmes vagyok Levibe. Olyanok vagyunk egymásnak, mint a
Jing Jang jel. Mindkettőnkben van egy pöttynyi a másikból, ezt hívják
szerelemnek.
Mindennap ugyanazon az úton sétálok haza, mert nagyon éhes
vagyok és alig várom, hogy anya elém rakja a gőzölgő borsó levest, ami a
személyes kedvencem. Még a családom is
unalmasan tökéletes, egyedüli gyermek vagyok, a szüleim együtt vannak és
szeretik egymást. Pénzünk is van és szép kertes házban élünk. Jövőre, egyetemre
szeretnék járni, de nem lesz túl egyszerű, ugyanis semmilyen támogatást sem
kapok, mivel nincs hátrányos helyzetem. Nem tehetek róla, hogy normális
családba születtem, normálisan neveltek fel, és semmilyen különleges
származásom nincs. Az sem az én hibám vagy ajándékom, hogy nincs testvérem, a
szüleim így szerették volna.
A borsó szemek groteszk formát alkotva menekülnek el kedvenc
macis kanalam elől. Talán ebben a selejtes világban, a selejtes emberek nagy
figyelmet kapnak, de csakis a tökéletesek képesek arra, hogy a sérült emberek
sebeit lassacskán befoltozzák vagy még nagyobb karmolást ejtsenek rajtuk. A
hatalom mindenki kezében ott van, de igazán jóra vagy rosszra csak az tudja
használni, aki elég erős hozzá, hogy kibírja a mellékhatásait és el tudja kapni
a tányérjába levő összes borsószemet egyetlenegy macis nyelű kanállal.
Belülről koszos
És igen, megint hagyott üzenetet ez a kretén. Halljátok,
minden délutánom feldobja azzal a különleges fogalmazási stílussal, amiben
magázza a nem létező olvasóit. Azok a merev sorok, amik szerintem vetekednek a
barátja férfiasságának keménységével.
Szokás szerint megvártam, amíg mindenki kiment a teremből,
az utolsó óránk után. Feltekertem a hangerőt, mp3-amon amennyire csak engedte
szegény, tépázott lelki támaszom. Mikor már a disturbed elég hangosan üvöltött
az agyamban ahhoz, hogy megvédjen azoktól a merev, tiszta, fehér gondolatoktól,
amikkel minden délután sokkolom magam, odasétáltam és rápillantottam a
fülszövegre. Kedves naplóm, most meg kérdezhetnéd, miért vagyok olyan hülye,
hogy kiakasztom saját magam, csak annyit válaszolnék:
-Tudod jól, hogy Lektra szeret mazochistáskodni-vigyorogtam
rá fekete bársonyborítós naplómra.
A mai fülszövegen, ez
a kreténlány hagyott nekem egy borzalmasan csöpögős önvallomást. Sok mindenre
számítottam, mert lepett már meg Cappucsínóó ilyenekkel. Komolyan majdnem
megsajnáltam szegényt, hogy mennyire elkeseredetten tökéletes élete van…. Jah,
mégse, bocs kedves naplóm, de ez meghaladja az én érzelmi intelligencia
szintemet. Az első gondolat, ami az egészről eszembe jutott az, hogy hűű baszd
meg erre nem készültem fel. A következőkben pedig feltettem egy kacifántosan
levezetett filozófiai kérdést. Hogy lehet ennyire érzelem mentesen írni az
érzelmekről? Szerintem a szerelem fogja magát és felmutatja feketére lakkozott
középső ujját, ha így beszélnek róla. Tisztelet barátosném, a saját érzelmeid
iránt! Óhh szegényem, ha tudná, hogy az ő tökéletes életét is az érzelmek
irányítják.
Várjál kedves naplóm ez mind csak rizses hús volt. Most jön
a lényeg. Figyel engem?! Hallod barátom nem gondoltam volna, hogy ennek a
lánynak valahol nagyon mélyen van egy két szociális érzékenység receptorja.
Jobban kerekedtek a szemeim mintha Lajosbá-t láttam volna re… Áhh hagyjuk,
nincs még elég mélyen a hambi. Nah és
drága naplóm, ha még nem rohantál el krómozott lakatocskád fogva és hangosan
sikítva, akkor majd most. Irigykedik rám?!?!
Tudod, hogy én szeretem keresni az összefüggéseket, jó is vagyok belőle,
nem kétlem. Mármost, akárhogy osztottam, szoroztam, levezettem, sőőt még el is
képzeltem szörnyecskékkel lejátszva a szituációt, mindig is egy lett a
végeredmény. Hogy mi a lófaszt láthat ez a világból? Aztán arra gondoltam, hogy
talán dimenziónyi elcsúszások lehetnek köztünk, ezért nem tudom értelmezni ezt
a hipotézist.
Dobpergés és szeretném ellőni a slusszpoént. Remélem, nem
fogsz a lapjaidat tépkedve nevetni, mert múltkor is sikeresen elszakítottad az
egyik kedvenc oldalamat, ahol épp kifejtettem mennyire undorító volt elázva a
járdán egy adag leszakadt póthaj. Szóóóval a lényegre térve. RÁM MOSOLYGOTT!
Jól látod ez egy csupa nagybetűs RÁM MOSOLYGOTT szituáció volt. Ha most
laptopon vezetnélek, (ami szerintem gyilkosság) akkor még a 72-es betűméret is
nyúlhangyafasznyi lenne ehhez képest.
Nah, de most őszintén, nem bántok én senkit tudod jól.
Egyszerűen próbálom megérteni, hogy miért hiszi magát érdekesebbnek, attól ha
leírja, hogy néz ki. Attól még mert leírunk valamit, nem feltétlenül válik
érdekesebbé, csak ha beletesszük, azt
ami érdekes a személyiségünkbe. Jah és sajnálattal közölném szegénnyel, hogy
tökéletes nincsen, mindenki selejt. Szerintem aki tökéletesnek hiszi magát, az
annyira vak, hogy még a saját különlegességét (az ő szavaival élve hibáit) sem
veszi észre.
Áhh minek foglalkozok én egy ilyen vak emberrel, inkább
megyek kimosom a hajam végét, mert ha jól ízlelem édes lett a rágógumis
teámtól. Drága kis naplóm holnap találkozunk, addig is aludj jól és
vigyázz
magadra.
Belenéztem teámba és megláttam nagy ijesztő kék szemeimet,
így inkább elhúzódtam. Az az igazi különlegesség, aki egyetlen egy pici macis
kanállal ki kanalaz két korty teát is és eljut a szájáig, úgy hogy nem önti ki.