Érzed, mikor a napsugár szőke, haja simítja
arcod?
Viharban, a villámok hada ejt egy vékony
karcot.
Örömmel tölt el, ha felnézel az égre?
Szívmelengető, ha rád mosolyog kékje.
Melegség jár át, amikor látsz egy zöld fát?
Egészséges takaróként borítja rád lombját.
Jelentenek számodra életet a színek?
Ők a legjobb barátai a szívnek.
Beleugrasz egy pocsolyába, ha esett az eső?
Ha nem, csak nézz bele, átlátszó lélekkereső.
Jelent a tűz többet, nyers pusztításnál?
Olyan érzések égnek benne, miket sosem láttál.
Képes vagy órákig figyelni a tejutat?
Sok kis fénylő szív, lelkedre mutat.
Észreveszed az égen a legfakóbb szivárványt?
Megtorpansz egy pillanatra, hogy élvezd a
látványt?
Nyitott szemmel sétálsz a városba, mosolyod
átadva?
Pozitívan, békésen, megnyugvásban, nem lázadva?
Nem törődve idővel, gondokkal pénzel?
Ráeszméltél már, mennyi mindent vétsz el?
Rohanva, lihegve, csukott szemmel él a legtöbb
ember.
Azt hisszük, gyorsak vagyunk és minden minket
terhel,
De ha megállsz egy pillanatra, rájössz milyen
szép a világ,
Barátod az idő, nem ellenség, mi versenyért
kiált.
Tartsd be az öröm szabályait, maradj örökké
fiatal,
Mosolyogva nyugtázd azt is, ha néha elmos egy
zivatar.
Légy az mi őszinte, boldog, egy önzetlen
gyerek,
Ne hagyd elveszni önmagad, mert a világ,
csodákkal kerek.
