Köszönet a vadonban

Rózsák közt lépkedem,

Néha a méregtől szétesem.

Tövisek merednek felém,

Vérző szirmok hullnak elém.

Szörnyszülöttek kapaszkodnak

Bokámra, indaként ragaszkodnak,

Lerántanak újra a sötétbe,

Zuhanó repülök, nem lesz soha vége.

Követem látomásaim árnyát,

Lebegek a fájdalom szárnyán

Mosolyok, könnyek sokasága,

Fekete köd és rózsaszín rohadása.

Magasan a felhők ledobnak,

Becsapódok, a bomba robban,

Felkap a szél csapkod forgat,

Szúr a tüske, cseppen az oldat.

Egy angyal megfog ölel,

a következő melegséggel önt el,

átad annak ki felnyitja szemem,

az utolsó hallgat és érinti tenyerem.

Rózsák közt szélsebesen száguldok némán,

Villámgyors négy kereken átfutok, én már

Bátran féktelen élem az életem álmát,

Mögöttem bizalmak hada kísér, utat mutat, átjár.