Lassan csordul ki véred,
Amíg ömlik a méreg,
Összetörik a láthatatlan lélek,
Szilánkos porából,
Soha fel nem éled.
A vörös félelem ága,
Hatalommal csap a világra,
Tüskéi, éles pengének álcázva,
Lyukat vájnak,
Minden védtelen gátba.
Fekete rózsák, borítják az útját,
Ismeri a pokol minden bugyrát,
Soha nem jut úgy át,
Rajtad,
s máson ,
Hogy ne nyomja rád súlyát.
Kedveskedik, mesél neked,
Ha boldog vagy, örül veled
Simogat, ringat melegen szeret,
De ha bajba jutottál,
Gyorsan felejti elveszett neved.
Égető ujjakkal, érinti vállad.
Bűntől ázott udvarán át, vonszol vágtat,
Mint egy sebzett, kínzott állat,
Sikolt lelked,
Futnál a tömör ködben, de elcsuklik lábad.
Bevisz áldozatai közé
Átformál, most már csak az övé
Vagy, testestől változol léleküldözővé.
Ha erre a világra jöttél,
Bújj el védelmező pajzsod, ölelő árnyéka mögé .
Nagyon jo *o*
VálaszTörlésKöszi *.* ♥
Törlés