Vihar

Régen,

Mikor még a természet lágy ölében,

Ringtunk csendesen.

Nem volt mi bántson,

Csak szerettük egymást kedvesen.

Ilyenek voltunk régen,

Szerelemesen.

Régen,

Mint fehér hollók,

Szálltunk a sötét égen.

S míg, villám lecsapott,

Szemed fekete volt mint ében.

Ilyenek voltunk mi régen,

A vihar közepében.

Régen,

Vitorláztunk az óceán méhében.

Hullámok alatt, 
kikötöttünk a mélyben.

De megcsillant szemed, reményben.

Ilyenek voltunk régen,

Íriszed kékjében.